A búzatermesztés felső korlátai – 2. rész
A napfény, mint limitáló tényező
A dunántúli nagyrégióban az egy hektárra jutó napsugárzási energia 45-46 terajoule. Az őszi kalászosok ennek kb. 47-50%-át tudják hasznosítani:
a vetéstől a bokrosodás végéig nincs elegendő levélfelület a beeső napfény maximális elnyeléséhez, és a növények élete a brit vagy francia termőhelyekhez képest előbb véget is ér: a nyári meleg miatt nincs idő és lehetőség az elnyújtott, még júliusban is zajló szemtelítődésre, amit az atlanti klímára nemesített fajták megkívánnának.
Figyelembe véve, hogy a búza szemtermés aránya a teljes növénytömegen belül (Harvest Index – HI) 50-60%, és 1 terajoule napenergiával 1,2-1,4 tonna szervesanyagot képes a növényállomány előállítani, a felső határ becsülhetően 19-20 t/ha, légszáraz termésben mérve.
A víz, mint limitáló tényező
Ennek becslése már sokkal keményebb dió. Nem elég az éves csapadékösszeget ismerni, de még a havi bontású adatok is kevésnek bizonyulnak. Nem minden víz számít, ami csapadékként lehullott: csak az a része, amit a növény képes volt felvenni és hasznosítani. Ebben szerepet játszik a csapadék intenzitása, eloszlása, a talaj vízbefogadó képessége, a növényállomány fejlettsége és aktuális vízigénye, a talaj pillanatnyi nedvességállapota, csak hogy a legfontosabbakat említsük.
Tételezzük fel azt a szerencsés forgatókönyvet, miszerint az őszi búzát optimális nedvességállapotú talajba és időben sikerült elvetni, és a szárbaindulást feltöltött talajvízkészlettel kezdhetjük, amit április, május és június hónapokban a Nyugat-Dunántúlra jellemzően 220-250 mm összegű csapadék tölt vissza „szintre” szép egyenletesen. Figyelembe véve az 50-60% közötti Harvest Indexet, és hogy minden mm hasznosult víz 50-55 kg/ha szervesanyag előállításához lenne elegendő, a víz által meghúzott elméleti felső határ 13-14 t/ha.
A csapadék mennyiségi és eloszlási anomáliáira közvetlen hatásunk nincs – menedzselni, a káros hatásokat bizonyos keretek között csillapítani viszont agrotechnikai módszerekkel tudjuk (forgatás elhagyása, mintill, notill, öntözés stb.).
Egy bizonyos: mindkét természetes limitszám jelentősen meghaladja a hazai gyakorlatban elért eredményeket. Az alkalmazott biológiai alapok – a fajták és a hibridek – egyre jobban közelítik az agrometeorológiai terméspotenciált a levélállás-levélméret variálásával, a jobb tápanyaghasznosító képességekkel, a szárazságtűréssel, a generatív növényi részek arányának javításával, de a szakszerű és célzott növénytáplálás nélkül a legkorszerűbb genetikák sem képesek kiteljesedni.
Talajaink termőképessége, tápanyag-szolgáltató képessége adottság, de nem megmásíthatatlan és nem kezelhetetlen. A jövedelmezőséghez szükséges termésszint eléréséhez meg kell ismernünk talajainkat, és tudnunk kell, mit kíván a növényünk, hogy ha szükséges, segíthessünk, pótolhassuk, amiben hiányt szenved. Minél magasabb hozamcélt tűzünk ki magunk elé, annál több kihívással fogunk találkozni, annál több mikroelem kerül majd a fókuszba, amiről eszünkbe se jutott addig, hogy fontos, sőt a fejlődés gátja lehet.
Összefoglalóul, nézzük meg a kérdést egy másik szemszögből, hol húzódnak a búzatermesztés felső korlátai:
Hozam = tőszám * kalászszám/tő * magdarabszám/kalász * magsúly
A cél, hogy ennek az egyenletnek megpróbáljuk megkeresni azt a lokális maximumát, amire még érdemes az anyagiakat fordítani, és foglalkozzunk azokkal a hatótényezőkkel, amik a képlet egy-egy elemére az adott pillanatban hatással lehetnek.
Számoljunk egyet: vessük el búzánkat 4,5 millió csírával, feltételezve ~ 10% téli tőpusztulást. A sikeres bokrosodás eredményeképpen tövenként 2 kalásszal számolhatunk. A fő- és sarjkalászok legyenek átlagosan 8 padkásak, padkánként 2-2 maggal, az ezermagtömeg legyen az elfogadható szintű 40 gramm. Az annyi, mint…..
400 tő/m2, 2 kalász/tő, 32 mag/kalász, 40 g EMT = 10,24 tonna/ha
A fenti paraméterek mindegyike lényegében átlagosnak mondható, önmagában egyik sem kiemelkedő szám. Azonban, ha ezeket sikerül együttesen megvalósítani, akkor valamit nagyon jól csináltunk.
„A föld különleges dolog. Ha gondod van rá, neki is gondja van rád.”
Christopher Paolini, Bihari György fordításában.
Bischof András
növényvédő szakmérnök