A búzatermesztés felső korlátai – 1. rész

Ezek a versenytáblák a biológia és az agronómiai tudományok határait feszegetik, szó sincs arról, hogy reális célkitűzés lenne akár a termésátlag, akár az alkalmazott szuperintenzív technológia.

Azonban rengeteget tanulhatunk belőlük, ha megvan hozzá a látásmódunk. A folyamatokat kell megértenünk, mert ez nem egy receptkönyv, amit le lehet másolni. Megvehetjük ugyanazt a genetikát, nekidobhatunk 350-400 kg/ha nitrogén hatóanyagot, mikroelemeket kannaszámra, ha nem értjük, miért.

A tudatos és okszerű növénytermesztés nem csak a rekordterméshez szükséges, napjainkra alapvető fontosságú lett. Az egyre dráguló termelési környezetben helyt kell állnunk, ráadásul olyan országok termelőivel kell versenyeznünk, akikre nálunk sokkal enyhébb szabályok vonatkoznak. A gazdálkodásunk szarvashibáit a precíziós technológiák nem fogják helyettünk megoldani. A politikai vezetés pedig Európa-szerte erős társadalmi nyomás alatt áll – a civil népesség tart attól, amit nem ért, ennek pedig a kémiai növényvédelem látja kárát.

Ahhoz, hogy tudatosan és okszerűen termesszünk egy növényt, törekednünk kell annak megértésére, hogyan működik a növényünk, hogy milyen erőforrásokra van szüksége a termelés során, hogy a termőhely adottságai alapján milyen tervezhető terméscélt körvonalazhatunk, és mit tehetünk mi azért, hogy a véletlen és a szerencse szerepét minimalizálni tudjuk, és a termésünk a becslési tartomány csúcsértékét közelítse.

Triviális, mondhatni közhelyes dolgok következnek, de a kérdést, miszerint hol húzódnak a termelés felső korlátai, az alábbiak szerint lehet röviden és tömören összefoglalni:

Mitől függ az elérhető termés mennyisége?

• az erőforrások elérhetőségétől
• az erőforrások hasznosulásától
• a képződött szervesanyag betakarítható terméssé alakításától

Milyen erőforrásokra van szüksége egy növénynek?

• napfény
• széndioxid
• víz
• ásványi elemek

Liebig óta tudjuk, hogy egy bizonyos erőforrás hiánya esetén a növény a többi erőforrás felvételét is limitálja, annak ellenére, hogy azokból még bőségesen ellátott lehet.

Az első kettőre – napfény és széndioxid – szabadföldi körülmények között semmiféle gyakorlatban értelmezhető, közvetlen ráhatásunk nincs.

A vízre már lehet, akár a talajnedvesség-megőrző művelési módokra gondolunk, akár az öntözésre, de a gyakorlatban csak elég korlátozottan tudunk beavatkozni.

Az ásványi elemekkel viszont hatékonyan és jó megtérüléssel tudunk dolgozni, a növénytáplálás terén komoly arzenál áll rendelkezésünkre.

Bischof András

növényvédő szakmérnök